Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Műköröm eredete

                                      Műköröm eredete

 

                          Kép


A körmök, mint társadalmi rangjelző

A kezdetekben az, hogy valakinek milyen színű, nagyságú és formájú körme van, a társadalmi helyzetét mutatta meg. Eleinte a fáraóknak aranyozták a körmüket, hogy ezáltal is tükrözzék gazdagságukat, előkelő rangjukat.

I.e. 600 körül a kínai császár már kombinálta ezüst festékkel az arany színt, mutatván, hogy egyiknek sincs híján. Később azonban inkább a sötétvörös szín került előtérbe, a Ming dinasztia idején a család tagjai ezt, illetve az egész sötét színeket – leginkább a feketét – viselték körmeiken. Rajtuk kívül pedig gyakran a méhviasz-zselatin-tojásfehérje és gumiarábikum keverékéből készített festékeket alkalmazták az ország más tagjai. Érdekes, hogy a méhviasz máig megmaradt alapanyagként az ún. japán manikűrben.

Kínában a tisztviselők, a mandarinok is a körmeikkel jelképezték fontosságukat, gazdagságukat. Náluk a minél hosszabbra megnövesztett körömvég tanúsította, hogy semmiféle gyakorlati munkát nem végeznek. Ezt olyan fontosnak tartották, hogy éjjelre külön védőtokot használtak kezeikre.

Bár a középkorban a testápolás jelentőségével együtt feledésbe merült a körmök színezése, gondozása is, a reneszánszban újra fénykorát élhette meg. Divatba jött a körömdíszítés és a hegyesre formálás is, amiket gyakran bőrdarabkákkal políroztak fényesre. Ez a módszer is máig hasonló formában él.

Körömszínezési módszerek, körömápolási eszközök

Az arany és ezüstös festékek után más színek is „divatba jöttek” az előkelő emberek körében. Leginkább ezek közül is a vörös dominált, alacsonyabb pozíciójú beosztottaknál pedig a világosabb árnyalatok voltak megengedettek.

Az ókori rómaiaknál és a görögöknél érdekes módon, eleinte csak a férfiak színezték a körmeiket, sőt, a lábápolásra is külön rabszolgát alkalmaztak. A festékeik színe pedig azonos volt a szájuk színével – ami később a Revlon cégnél is megjelenik, nagy sikert hozva nekik.

Néró felesége, Poppea állati zsírból és állati vér keverékéből készített magának vörös festéket. Az állati eredetű anyagok használata Indiáiban is megjelent, az itt élő nők a rovarok váladékából kinyert színezőanyaggal vonták be körmeiket. Az ő munkásságukhoz fűződik a körmök rövidítése is, amihez élesebb vágóeszközt és durva felületű reszelőket alkalmaztak.

A szépségért szenvedni kell elven, a 17. század Júdeájában egy nagyon fájdalmas módszert találtak ki körmeik díszítésére az emberek: a mátrixterületbe egy tetováló tű szerű eszközzel festéket iktattak be, így az újonnan kinőtt köröm már eleve színes volt.

Az igazi manikűr kezdetét azonban 1830-ra tehetjük, amikor is Dr. Sitté, Fülöp Lajos király lábápoló orvosa, fogászati eszközökből egy spatulát alakított át a körömbőr megfelelő kezeléséhez. Ez a találmány később átkerült Amerikába is.

1900-ból irodalmi jegyzetek arról számolnak be, hogy ollót használtak körömvágásra, és fémreszelőt a csiszolására. Ezek jelentősége a fertőtlenítés alkalmazásával mutatkozott meg.

1920 körül Charles Revlon egy új festéket hozott létre, amit az első körömlakknak hívunk. Ez egy pigment alapú szer volt, világos piros színnel, ami a száj színével azonos körömszín divatját hozta. Nagy sikert aratott, divatba jött a ’gets be’ a körömfestésben. (Ez azt jelenti, hogy a holdacskát és a körömvéget nem festették be, csak a közepére kentek festéket.)

1950-re sok színárnyalat jelent meg, és már a halvány színek is megjelentek.

Az új divat – a műköröm

1970-ben Amerikából indult el a műköröm készítése. Először egy orvos készített magának körömpótlást, de Hollywoodban, a színészek között is hamar elterjedt e módszer. Eleinte fogtömésanyagból készültek a pótlások, és tulajdonképpen máig ezen alap segítségével hozzák létre a műkörmöket.